
Hm. Mindig is szerettem magamat kifejezni, általában bővebben. Amikor még nagyon picike voltam, és még fejlesztettem a beszédtechnikám, anyukám beadott egy "gyermekmegőrzőbe", amíg ők hosszasan és unalmasan vásárolgattak, én pedig ott elkezdtem bábozni. Mire visszaértek, azt vették észre, hogy az "óvónénik" ott ülnek körülöttem, és hallgatják a sztorijaimat, amit el tudtam mutogatni a bábokkal. Később, amikor óvodás lettem, elkezdtem rajzolgatni. Először kevésé ment, később annyira belejöttem, hogy képregények formájában kalauzoltam el az embereket az én kis fantáziavilágomba. Azóta, hogy már írni is tudok, nincs megállás. Folyamatosan gyártottam a kisebb regényeket, firkálásokat, novellákat, fogalmazásokat, amelyek több-kevesebb sikert értek el. Jelenleg a könyvkiadáson gondolkozom, úgy érzem végre sikerült megragadnom azt a szálat, amit ha követek, beteljesíthetem az álmaim. Mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy az álmok igenis megvalósíthatók, ha igazán akarjuk. Bár, ha valakinek az az álma, hogy a fogkrémet visszafele juttassa a tubus száján keresztül a tubusba, annak talán érdemes átgondolnia, mennyi energiát szeretne belefektetni :) TALÁN nem lehetetlen! :)